Ahhoz, hogy a meccsre kidolgozott taktikát és a játék folyamán bekövetkezett szerkezeti alakításokat értsük, át kell magunkat rágni rapidban az eddigi három fordulón. A Kaposvár ellen egy fáradtan, de néhol a széleken igen ötletesen játszó, a saját helyzetét megnehezítő Fradit láthattunk. Azonban ott sikerült némely esetben igen szép támadásokat vezetni. És kétszer felálltunk hátrányból. Utána jött a kiesés, ami alapvetően rányomta a bélyegét a DVTK elleni hazaira. Hiába szereztük meg a vezetést és kerültünk emberelőnybe, az első félidőben mégis a miskolciak fociztak mezőnyfölényben, míg a második félidőben nekünk volt hasonlóan meddő mezőnyfölényünk. A meccs után sokan támadták az edzőt, hogy ez a biztonsági játék és céltalan ívelgetés emberelőnyben egy DVTK ellen kevés, nagyon kevés. Debrecenben egy értékelhető első félidő után nagyon durván visszaestünk a második félidőben, a kaput is alig találtuk el és teljesen erőtlenek voltak a szélen vezetett támadásaink, amiket rendre rossz beadással zártunk.

Mindhárom meccsből kilátszott, hogy fizikálisan gyengék vagyunk. A 60-70. percre Fülöpön és Junioron kívül rendre elfáradtak azok a játékosaink, akik támadó és védekező feladatokat egyaránt ellátnak (Andrezinho, Jovanovic, Lisztes, Józsi, Balog). Az első 20 percben igen erősen nyomást tudunk gyakorolni, amiből gólt is tudunk rúgni. Ezután rendre belejön a meccsbe az ellenfél és egyenrangú féllé válik. Nincs igazi irányítónk. Amennyiben Abdinak nagyon hátra kell húzódnia, akkor nyögvenyelős és görcsös lesz a támadásvezetés. Ha Abdinak nem megy, vagy nem akar passzolni, akkor szintén 50%-t zuhan a támadópotenciál. Középen alig tudunk akciót vezetni. Nem lövünk távolról. Otten labdáin kívül pontatlanok az íveléseink.

Most pedig jöjjön a meccs. A védelem egy szokásos két futós felállásban kezdett. Balon Junior, jobbon Csizi. Középen Otten-Grúz. A középpálya már érdekesebb volt, mert mire végre felépült Jovanovic, addigra kiesett a keretből Andrezinho (ezt most nem célom firtatni, hogy miért és, hogy vajon jogosan-e). Így megint nem tudtunk igazán erősen, két igazi szélsővel kiállni. Abdi bal oldaon történő szerepeltetése érdekessé tette az alap tizenegyet. Bence központi helye alapján joggal gondolta mindenki, hogy Milanos rombusz lesz majd. Elől pedig Oláh és Felix volt.

Elkezdődött a meccs és nem győztem csodálkozni, hogy mennyire ötletesen, flexibilisen vezetjük a támadásokat. Jovanovic sokszor már a középpályán befele indult meg, miközben az általa megnyitott folyosón Csizi futott fel. Sok ilyen esetben Bence is kifele mozgott, ezzel megnyitva a közepet, ahonnan fel lehetett passzolni az üresbe kerülő Felixnek. A túl oldalt Junior segítette Abdit, aki szokásos módon sokat vállalva, agilisen játszott. Ami igazán meglepő volt, az Bence és Jovanovic, illetve Abdi és Felix helycseréi voltak. Néha az egész felállás átcsapott egy 4-3-2-1-be, ahol Oláh volt centerbe, és a két fekete fiú összekötőben. Jó volt nézni, hogy ötletes helycserék vannak, ki tudják egymást segíteni a játékosok a másik posztján . Erre legjobb példa az volt, amikor az első tíz percben Otten/Grúz hazaadta Ranilovicnak. Csizi felindult, hogy megnyissa a szélet, azonban a támadó ment vele, így benne volt a passzsávban, erre Jovanovic hátra jött wingback pozícióba elkérni a labdát. Azt megkapva egy csel után megjátszotta a helyén meginduló Csizit, aki a szélen elfutva beadott.

A fölényünk a 25. percig tartott, onnantól kezdve kezdett feljönni a Pécs. Főleg Horváth okozott sok fejtörést, aki rendre jól keverte meg a jobb oldalt. A középpályánkat ívelésekkel játszották át. Gyakran a fent ragadt szélső védő helyére betett labdákkal, így Ottennek és Grúznak többször is az utolsó pillanatban kellett kereszteznie. Ráadásul Felix mintha elkedvetlenedett volna. Az első negyed órában volt két szép megindulása is. Utána viszont a neki belőtt labdákra sem indult el és véleményem szerint a sarkazás helyett is lett volna jobb megoldás. Mindenesetre Jovanovic lábában benne volt a gól. Azonban, ami feltűnő volt, hogy középen továbbra is ritkán indulunk meg, leginkább vagy beadunk a szélről, vagy a szélről indulva törnek befele a támadóink.

A szünet után egyértelműen 4-3-3-ra álltunk át, ami már egy igen támadó felfogás. Abdi véglegesen fellépett a jobb szélen Oláh és Felix mellé. Felix átkerült először a bal oldalra, de később volt olyan is, hogy ő volt bent centerben (például Oláh beadásánál). A három csatár többször cserélt egymással helyet. Bence került balfutóba. Néha kifejezetten veszélyes támadásokat vezettünk. Azonban Horváth továbbra is sok problémát okozott. Grúz nem egyszer késve ért csak oda a belépőkhöz, így Prukner nem merte megkockáztatni pályán hagyását, emellett szerette volna a három pontot is. Lisztes beállításával átálltunk a 3-4-3-ra (most attól tekintsük el, hogy a 4-3-3 és a 3-5-2 a két wingback miatt támadóbb felállás mint ez).

A cél egyértelmű volt, még támadóbban fellépni, még inkább nyomás alá helyezni a PMFC-t. Azonban pont innentől kezdve jött fel a Pécs. Ez viszont nem csak ennek az egy cserének tudható be. Véleményem szerint Bence lehozatala hiba volt. Mind Morales, mind Lisztes lassúnak, körülményesnek hatott. Emellett egyaránt nem segítették a támadásokat, pedig pont ezért lettek behozva. Krisztián a védekezésben sem volt csúcsformában, Morales vissza-visszazárt. Azonban a mecsekaljaiak is megérezték, hogy három középhátvéd ellen lehet keresnivalójuk, sajnos lett is. A második félidő második felében igencsak meggyengült a jobb oldalunk, mivel Jovanovic elfáradt, mögötte pedig már nem volt két hátvéd, így a gyors pécsi kontrákat igen nehezen tudtuk megállítani, pont egy ilyenből talált be Nagy. Itt Maróti hiába próbált a középpályáról kiváltva visszazárni, megforgatták, mint Törőcsik Marit az a híres körhinta a filmben. Persze más, ha bent van Felix minden mindegy alapon elengedett lövése. Teszem hozzá a legjobbat választotta. Egy elszámított fejelés után meg tudott indulni, majd középre nézett, látta, hogy bent nincs senki, aztán lőtt. Amennyiben az bent van, akkor mindenki elfogadható játékról és három pontról beszél. Így azonban Prukner távozását követelik. Véleményem szerint Pruknernek annyi a hibája, hogy a játékosain nem látom azt az iszonyatos akarást, ami régen jellemezte a csapatot. Ennek ellenére van hajtás, csak meccs előtt nem isznak vért. Az a plusz hiányzik, ami Åalesund és Budapest között elveszett az úton, mint a török követ.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés