Sokat gondolkodtunk, hogyan, miként kezdjünk bele és végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy egy interjú ártalmatlan kérdésekkel talán a legmegfelelőbb belepő. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi negatív visszhang lesz, de a kommenteket olvasgatva megértettem a miértjét.

Végül is ez a miért szolgáltatta az első bejegyzésem témáját, pedig a terv egészen más volt. Természetesen ettől nem fogok eltérni a későbbiekben, csak most rögtön az elején teszek egy kis kitérőt és tiszta vizet próbálok önteni a pohárba. Szeretném, ha megértenétek engem is, de most leszögezném, hogy nem magyarázkodásnak szánom. A bejegyzéseim ívét próbálom majd felépíteni, megismertetni veletek, hogy hogyan lettem játékos, miként éltem meg az eddigi pályafutásom szakaszait és természetesen próbálok majd érdekességekkel, kulisszatitkokkal is szolgálni.

De akkor csapjunk a közepébe és tegyük tisztába a 2005 nyarán történteket, ami talán a leginkább megosztja a szurkolókat velem kapcsolatban, hogy miért igazoltam el, hogyan történt mindez és ami még nagyon fontos, feljelentettem-e a klubot!?

Előre leszögezném, azért igazoltam el, mert úgy éreztem, megérett a váltás ideje. Tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű, hiszen az akkori szerződésemben, amit még a  Várszegi-éra alatt kötöttem, szerepelt egy kivásárlási összeg, ami nagyon hízelgő volt a számomra, csak semmiképpen sem volt reális. A klub akkori helyzete nem volt ideális, folyamatos tartozások, felelőtlen ígérgetések hónapról hónapra. Az öltözőn belül mentek az egymástól való kölcsönkéregetések, a játékosok a szponzortól kapott pékárut vitték haza, mert arra sem volt pénz. Egyszer-egyszer ugyan lejöttek fentről, de csak papírokat hoztak, amik a tartozások átütemezéséről szóltak, mondván, ha ezt nem írjuk alá, akkor a klubnak vége. Mi természetesen aláírtuk és tovább bizakodtunk.

A problémák közepette kezdtünk volna tárgyalásba a vezetőkkel, hogy ha már ennyi ideje tartoznak nekünk, akkor legalább üljünk le és azt az egy bizonyos pontot a szerződésben tárgyaljuk át, jussunk közös nevezőre. A klub pénzt kap értem, én meg külföldre tudok igazolni. Több beszélgetés is lezajlott, de mondanom sem kell, hogy folyamatosan elutasítottak és pökhendi módon azt mondták, hogy nyugodtan jelentsem fel őket, de én úgysem fogom ezt megtenni, mert fradista vagyok. Igen fradista vagyok, de hogy jöttek ahhoz, hogy ezt kijátsszák velem szemben, azok után, ahogy az egész csapattal viselkedtek egész évben?!

Ekkor határoztam el, hogy igen, feljelentem őket - mert nem maradt más megoldás, de csak az átigazolási bizottságnál, jelzésként, hátha észhez térnek és leülnek velem és az ügynökömmel tárgyalni a megoldásról. Nem akartam én semmi rosszat a klubnak, nem akartam, hogy megbüntessék, csak annyit szerettem volna elérni, hogy komolyan vegyenek.

Végül elértem valós célomat és sikerült megegyezni a vezetőkkel, láss csodát, afeljelentést is egyből visszavontam. Higgye el mindenki, nem így terveztem ezt az egészet. Szerettem volna normális körülmények között, békésen elszerződni. És hogy tényleg csak ez volt a célom, azt az is bizonyítja, hogy a felém való tartozás rendezésére már az eligazolásom után került csak sor, pedig egy ,,valós" feljelentésnek általában a tartozások behajtása a célja. Én nyerő helyzetben voltam, mivel ki nem fizetett tartozás állt fenn, de egy percig sem gondoltam, hogy én ezt az ügyet végigvigyem.

Ezt követően már csapatot is könnyebb volt találni (mondjuk érdeklődések voltak szezon közben is), de ahogy lenni szokott, ez sem úgy sült el, ahogy jó lett volna. A Wolverhamptonnal már megvolt a kapcsolat, de a megállapodás váratott magára. Minszkbe a meccs előtti napon utaztunk (vagyis én már nem), én a megbeszéltek alapján tagja voltam az utazó keretnek. Reggel találkoztunk a stadionnál, már a buszra is felszálltam, amikor hívott a menedzserem (V.F.), hogy megállapodott a két klub és utaznom kell Angliába orvosi vizsgálatra, majd aláírni a szerződést.

Ezt is sokan megjegyezték, miért nem a meccs után igazoltam el. Sajnos, ezt már jó ideje tudjuk, ez nem kívánságműsor, vagy mész, vagy lehet, mást igazolnak le helyetted. Volt egy lehetőségem és próbáltam élni vele. Tudtam már akkor is, hogy nem értem fognak sorba állni a csapatok, szóval döntöttem és váltottam. Nehéz szívvel mentem el, hiszen a Fradiban nőttem fel és a mai napig, ha éppen otthon vagyok, kijárok a meccsekre, mert olyankor úgy érzem, otthon vagyok.

Remélem, ezzel kissé tisztábbá vált a kép körülöttem és sikerült jobb belátásra bírnom néhányakat, akik pontos információk hiányában talán túl elhamarkodottan ítélkeztek. Nekem rá kellett jönnöm, hogy nem hallgathatsz mindig a szívedre és hoznod kell olyan döntéseket, vállalnod azokat, amiket mások nem néznek jó szemmel.

És hogy tényleg mennyit jelent nekem a Fradi, azt majd a következő hetekben fogom ecsetelni, amikor is mesélni fogok gyerekkoromról, első Fradi élményeimről, apai szigorról és mindenről, amit egy kissrác megélt játékosként, szurkolóként.

Addig is hajrá Fradi!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés