Két pont három forduló után. Több ez, mint tragédia. Hihetnénk ezt is, ha nem láttam/láttuk volna az előző meccseinket. Bár nem bajnoki forduló volt, de én az idei szezonunk kezdetének mindenképpen az Aalesund elleni hazai meccset tekinteném. Kint voltam a meccsen, és nagyon tetszett a csapat játéka. Persze, azért úgy nem fogalmaznék, mint Kubatov úr, hogy "egyetlen hamis hang sem volt a Prukner szimfóniában", de azért ott nagyon jól lehetett látni, hogy játszani akarunk. Tudtunk is. Na hogy most ez azért volt-e, mert a norvégok direktesen nagyon visszaálltak és nem is igazán akartak támadni, az már megint más téma. Akkor jók voltunk és kész. Simán nyerhettünk volna akár 3-4 góllal is.

Ez a meccs volt csütörtökön, és mint ismeretes, akkor halasztást kértünk. Én személy szerint nevetségesnek tartom hogy egy csapat a szezon elején, elméletileg frissen és feltöltődve képtelen két mérkőzést lejátszani egy héten, de mivel a Videoton halasztási kérelmét elfogadták, így talán nekünk is járt volna a pihenő.

Utaztunk hát Vasárnap Kaposvárra, ahol egy új, ismét újra összerakott csapat várt minket. Nem voltunk annyira rosszak, mint amilyennek sokan beállítják. Tudom, hogy furcsán fog hangzani, de szerintem ott a Kaposvár volt nagyon felpörögve, és rajtuk tényleg látni is lehetett, hogy nagyon meg szeretnének minket verni. Talán az sem véletlen, hogy éppen ebben a fordulóban simán megverték az agyonpénzelt Videotont. Kis pénz, nagy foci.

DVTK elleni hazai meccs előtt, lejátszottuk Norvégiában a visszavágót. Aki látta hogy játszottunk az első meccsen, az talán nem kételkedett abban, hogy ha nem is simán, de megnyerjük vagy legalább X-re hozzuk az idegenbeli meccset. Bevallom, én sem. Sokak szerint azt a meccset Prukner szúrta el. Ámen. Ezen én igazából annyira nem túráztattam az agyam, mert valljuk be férfiasan: túl sok esélyünk nem lett volna a következő fordulóban. Kezdésnek jó volt. Talán majd jövőre!

Aztán jött a Diósgyőr elleni találkozó. Na, ez az, amit én is nehezen emésztettem meg. Sokáig emberelőnyben voltunk, és még így sem tudtunk nyerni. Ezt a meccset nem foghatjuk a szerencsére. Az első félidőben simán jobbak voltunk a miskolciaknál. Aztán jött Luque, és mintha megzavarodtunk volna. Ahogy az lenni szokott, hiába pörögtünk fel a végén, ilyenkor már semmi nem jön össze.

Prukner többször is lenyilatkozta, hogy tanultak a hibáikból és most már a DVSC elleni rangadóra koncentrálnak. A srácok pihetőn kaptak. A mester engedett a szurkolói nyomásnak, és egy nyíltan felvállalt, öt támadó szellemű játékosból álló csapatot küldött ki. Andrezinho, Lisztes, Abdi, Felix és Oláh neve garancia lehetett volna a sikerre. Vajon mi történt volna, ha Abdi még a meccs elején nem ügyetlenkedik Lóri előtt?! Talán gól, és akkor minden másképp alakulhatott volna. De nem. Szarok voltunk, de semmivel sem rosszabbak, mint az ismét agyonsztárolt Loki. Valószínűleg a büdös életben nem szereznek gólt, ha a bíró nem ad nekik szabadrúgást. De adott, és Bódi kíméletlenül bevágta. Igazából, ebből sem lett volna semmi, ha a védelmünk nem vét megye II-ben is gyermeteg hibát. Gyerekek! Sorfalat azért állítanak, hogy a labda útjában legyen, és jó lenne, ha fel is ugrana. Nem szétnyílna, felugrana! Nagy különbség. Szóval ez irtózatosan nagy hiba volt. A második félidőről nem tudom, mit mondjak. Nem nagyon emlékszem belőle semmi említésre méltóra. Igazából én végig keseregtem a második félidőt. A csapat játéka már-már a Davisonos időket idézte. Rossz volt nézni.

Prukner sok mindenért hibás, de könyörgöm, adjunk már neki időt. Kapja meg a bizalmat, érezze a szurkolók szeretetét, bizalmát, és akkor jönni fognak az eredmények. Minden képessége megvan ahhoz, hogy bajnoki címig vezesse a Fradit, vagy legalább a dobogóra. Tavaly is sikerült, idén is sikerül(het). A meccs után én is elzavartam volna, de így hogy aludtam rá egyet, mindent másképp látok. Higgadjunk le, és álljunk a csapat mellé. Most kell igazán a biztatás, mert hullámvölgyben vagyunk. Fel a fejjel, jövő héten lehet javítani!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés