Aalesund: régi ismerősök a pályán és a kispadon

A ferencvárosi drukkerek az Aalesund elleni mérkőzésen egy régi ismerőst is köszönthetnek majd az Üllői úton, a csapat tagja ugyanis az a jamaicai Jason Morrison, aki korábban két éven keresztül a zöld-fehéreknél futballozott. Az ő személye is mutatja, hogy az aalesundiaknak remek kapcsolataik lehetnek a karibi világban, hiszen a keret tagja még a szintén jamaicai Demar Phillips, valamint a Costa Rica-i Michael Barrantes is.

A klub az előző évtized elején amolyan liftező csapat volt, 2002 és 2006 között minden évben szintet váltott az élvonal és a másodosztály között, ám azóta stabilizálta helyét a legjobbak között. Két éve megnyerte a norvég kupát, tavaly pedig a negyedik helyen végzett a bajnokságban – jelenleg 15 forduló után az ötödik (egy elmaradt mérkőzése is van). Az európai kupaszereplés viszonylag ismeretlen az aalesundiak számára, a Ferencváros elleni párharc lesz a harmadik nemzetközi párharcuk a történetük során: tavaly 4-1-es összesítéssel kiestek a skót Motherwell ellen, a mostani kiírásban pedig a walesi Neath FC-t búcsúztatták.

Az új Riise a védelemben

A csapat trénere sem ismeretlen a magyar futballszurkolók számára, az Aalesundot ugyanis az egykori sokszoros válogatott, Kjetil Rekdal irányítja, aki a címeres mezben legemlékezetesebb találkozóját éppen ellenünk játszotta: 1996 októberében az utolsó tíz percben mesterhármast ért el, és a norvégok így nyertek 3-0-ra. A Hertha BSC-ben ráadásul éveken keresztül Dárdai Pál és Király Gábor csapattársa is volt.

Rekdal 2008 óta ül az Aalesund kispadján, és alapvetően a 4-3-3-as taktikát alkalmazza a gárdánál, amelynek legstabilabb csapatrésze a védelem: szinte minden meccsen a Jääger, Arnefjord, Jalasto, Parr kvartett alkotja a hátsó sort. Közülük a balbekk Jonathan Parr számít nagy tehetségnek, akit gyakran szoktak John Arne Riiséhez hasonlítani – már csak azért is, mert a Roma sokszoros válogatott balhátvédje is az Aalesundban kezdte karrierjét.

A középpályán és a csatársorban már nagyobb a fluktuáció, ebben a két csapatrészben csak Barrantes és Peter Orry Larsen volt ott a kezdőben tíznél több alkalommal – amihez persze az is hozzájárulhatott, hogy Phillips (aki rendszerint bal oldali támadót játszik) ott volt a júniusi Arany-kupán. A védekező középpályás posztján Morrison és Amund Skirri a megoldás: általában csak egyikük játszik, ám ha Rekdal defenzív taktikát választ, akkor mindkettőjüket pályára küldheti. A támadó részlegben a szakember még nem találta meg az ideális összeállítást, valószínűleg ezért is van, hogy a csatárok közül a négygólos Phillips utáni legeredményesebb Kjell Rune Sellin is csak három találatig jutott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés