Sziasztok!
Egy kis élménybeszámoló Jerevánról, remélem szívesen veszitek.Mi 4-en repülővel (charter ultras, alééé…) indultunk szerdán Kieven keresztül, indulás előtt Budapesten egy-két sör, és az első hidegzuhany: a kora reggeli kievi járaton a reggelin kívül nem volt semmi(nem volt pia…).Így kissé ingerülten “pivo, pivo”skandálással érkeztünk meg Ukrajnába, ahol viszont minden igényt kielégítő pubok sokasága várt minket. Ha már ott voltak, közelebbről meg ismerkedtünk velük, annál is inkább mert a járatunk késett vagy 3 órát, így az összesen 6 óra várakozás alatt elfogyasztott 7-8-9 sör jó alapnak bizonyult a Jereváni estéhez. A Kievi reptér egyébként nekem abból a szempontból full szimpi volt, hogy gondoltak a dohányosokra is (rám), és nem a szokásos gázkamrában, hanem egy elkerített, de nem lezárt óriási térben élhettem a szenvedélyemnek,piát be lehetett vinni, korrekt..Felszállás után már kezdtünk áthangolódni a mediterrán életmódra, sziesztáztunk méghozzá úgy, hogy bemutatót tartottunk nyálcsorgatós alvásból az örmény utastársaknak, akikről már ekkor kiderült, hogy egyszerűen semmivel sem lehet kihozni őket a sodrukból.Megérkezés, szálloda, ami egy egyetem kollégiuma volt, olcsó, de jó és kb. 1 percre a városközponttól. Lepakolás, zuhanzás, indulás a jól ismert “Mindenkit megbaszunk!!!” rigmusokkal, szóval megérkeztünk. A belváros mediterrán jellegű, nekem Split jutott eszmbe, azzal a különbséggel, hogy nem volt tengere, de mindenhol vannak angolkertek, szökőkutak, kávézók, éttermek, chill out teraszok ezrei.Miután előzetesen annyit sikerült megtudni a derék örményekről, hogy ott mindent lehet, részegen mászkálni, utcán hányni-hugyozni, mindent, egyet nem: üvöltözni, így az utóbbi mellett döntöttünk. (Na jó, a többiből is akadt szép számmal…)De nem voltunk formában, mert csak baráti visszakiabáláaok, közös fotók, regeteg “good luck”lett az eredmény, szóval áradt felénk a keresztényi szeretet..A foci tényleg nem igen hozza lázba őket, 10 jerevániból 9-nek új volt, hogy van egy ilyen csapatuk: Ulisses.Este beszabadultunk a legéletképesebb clubba, az Eisbergbe, ami egy kareoke bár volt, és az érfelvágós, leült buliból, fél óra alatt karnevál lett, elfoglaltuk a dj pultot,és az orosz (ami tényleg orosz, nagyon kötődnek hozzájuk, mindenki beszél oroszul) és helyi örmény nótákat felváltotta Abba, Haddaway és társai, mindez a helyiek tapsviharával, közös fotók, kölcsönös oda-vissza italkérések, szóval egy fajta Kozsó féle szeretet hullám van az egész népen.A helyi csajok meglepően szépek, szó nincs bajuszről és társairól, annak ellenére hogy nem a zsánerem a fekete haj, barnás bőr, ha nem lennék házas ember…hagyjuk.
Másnap(osan) találkozó, szép lassan megérkeztek a Prágán keresztül érkezők, megérkezett a fórumon keresztül bejelentkező Zalaegerszegi srác a barátnőjével, egy 60 éves helyi magyar, Irma néni(!), a mikrobuszos csapat (le a kalappal!) és egy vizipipás sörözés kezdődőtt felvezetésül, ami olyan jól sikerült hogy a végén épp hogy beértünk meccsre. Zengett Jereván utcáin a “Fröcsögjön a geci meg a vér” és mire megérkeztünk a stadinban még újabb ismerős arcok csatlakoztak: néhány Monsterses srác, és így-úgy odakeveredett magyarok, jó 20-an lehettünk.
A stadion élénk Benetton színekben pompázott, és jó állapotú, de elég avítt volt.A beengedés szigorú UEFA standardek szerint ment: “davaj, davaj” vezényszóval bezavartak,közbe mutatták merre van az arra, mindez jegy, motozás nélkül, sörös üveggel a kézben…Ahogy az ember körbenézett, az volt a benyomás, hogy zárt kapus meccset játszottunk, de haettől elvonatkoztattunk akkor a mi kis szektorunkban felfokozz hangulat volt,a fiatalok átvették a ritmust, robbant a lelátó. A “mi szektorunk” abból állt, hogy nagyjából egy helyre tereltek minket, de alapvetően mindenki arra ment amerre akart, nem volt elkerítve se, néha egy tányérsapkás visszaterelte azt aki már a stadion másik felébe volt. Nézőszám szvsz 500 és 1000 között reális, inkább előbbi felé közelítve. A legnagyobb veszélyt ránk egy 20 fős ulisses-es lánycsoport jelentette, úgy sikongattak, mint ha Fluor Tomi koncert lett volna, bármi is történt a pályán, másnaposan ezt köszöntem szépen…
A meccs olyan volt, amilyen, Prukner odajött a végén, kinyögött egy “Köszönjük”-et, majd miutána mezeket követeltük amit nem dobtak ki, előkerült Kubatov, és beígérte, hogy majd mindenkinek jut egy.Majd meglátjuk…
Este Eisberg, onnan hajbalban szállásra, gyors zuhany, reptér, hazaúton alvás.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés