„A pálya középső részén jól játszottuk meg a labdát, a gondjaik onnantól kezdődtek, mert lelassultunk, az utolsó passzok rendre rosszul sikerültek, és nagyon egysíkúan támadtunk” – ismerte el dicséretes önkritikával Mano Menezes.

A szakember szerint az első félidőben megvoltak lehetőségeik, de a szünet után már hiányzott belőlük az erő, és egyáltalán nem bizonyultak meggyőzőknek. Menezes sem ment el szó nélkül a pálya talaja mellett, a tréner megerősítette játékosai kifogását, hogy a fű túl magas volt, ez pedig lassította a labdát és a játékot.

Ez a magyarázat inkább magyarázkodásnak tűnik. Legutóbb José Mourinho élt ezzel a taktikai fogással, de a Real Madrid így sem ment sokra a Barcelona ellen a Bernabéu-stadionban, a katalánok sokpasszos játékának még ezzel sem tudta elejét venni.

Mi inkább emlékezzünk arra, hogy a Roberto Rosales (Twente), Grenddy Perozo (Boyaca Chicó), Oswaldo Vizcarrondo (Anzoátegui), Gabriel Cichero (Newell’s Old Boys) alkotta védőnégyes, mögöttük a megbízhatónak látszó Renny Vega (Caracas) kapussal gyakorlatilag lelkes, fegyelmezett munkával eltüntette a pályáról a vasárnap este leginkább csak nevében félelmetes Ganso (Santos), Robinho (Milan), Pato (Milan), Neymar (Santos) brazil formációt.

Pedig a venezuelai tehetségektől nem hemzseg az európai topfutball, miként az ország futballakadémiái sem világhíresek és ontják magukból vég nélkül a tehetségeket. A nemzeti bajnokság színvonalától nem visszhangos a sportág, a benne rejlő anyagi lehetőségekről nem is beszélve. Valahogyan mégis meg tudták oldani, hogy semlegesítsék a náluk nagyságrendileg többre taksált – és kereső – együttes klasszisait. Vélhetően tízből csak egyszer nem kapnának ki – húsz korábbi mérkőzésük közül egyet nyertek meg, egyszer pedig döntetlen értek el –, ezúttal viszont mindenkinek el kell ismernie: rászolgáltak a döntetlenre, megdolgoztak az egy pontért.„Hiába megérdemelt a döntetlen és az egy pont, igazából még nem értünk el semmit, hiszen vár még ránk két nagyon erős ellenfél” – mondta a realitás talaján maradva César Farías a 0–0-s sikert követően, utalva a Paraguay és Ecuador elleni csoportmérkőzésekre. Utóbbi gárdák egymás ellen szintén 0–0-val rajtoltak.

A fiatal brazil csillag, akivel kapcsolatban az elmúlt hetekben naponta jelentek meg Real Madriddal összefüggésbe hozható cikkek, mással is témát szolgáltatott. A szünetben, már a játékoskijáróban összetűzésbe keveredett a venezuelai szövetségi kapitánnyal.

César Farías azt vetette Neymar szemére, hogy nem rúgta ki a labdát, amikor a földön maradt Miku ápolásra szorult volna, hanem támadást vezetett. Neymar védelmében jegyezzük meg, Ganso volt az, aki ezt először megtehette volna, de elmulasztotta. A brazil támadót és a venezuelai szakembert végül többeknek kellett elválasztaniuk egymástól, a tömegjelenet közben valaki megütötte Farías. Az érintettek nem ismerték el, hogy ez Neymar lett volna…

„Nem Neymar volt az, aki bántalmazott engem, de nem láttam pontosan ki volt az, mert annyian szaladtak oda hozzánk – nyilatkozta César Farías. – Csak azért szóltam, mert nagyon igazságtalan dolognak érzem, hogy egy csapat épp egy ilyen támadásból szerezze meg a győztes találatot. Felhívtam a figyelmét, hogy ilyenkor az a helyes megoldás, ha kirúgja a labdát a játéktéren kívülre, hogy ápolni lehessen a sérültet.”

„Én csak reagáltam, mert a szakember kezdett el engem sértegetni, amiből viszont én nem értettem semmit – mondta Neymar, aki nem beszél spanyolul. – Mano kelt a védelmemre, aki viszont megértette, hogy mit mondott nekem.”

„Nincs joga az ellenfél edzőjének így beszélnie egy játékossal. Csak nekem van jogom ahhoz, hogy leszidjam őt, amikor annak szükségét látom” – érvelt bölcsen Menezes.

A B-csoport 2. fordulójában július 9-én (szombaton) Brazília–Paraguay és Venezuela–Ecuador mérkőzéseket rendeznek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés