Féltávnál adott értékelésünkben már kiszivárogtattuk a Milan-siker néhány kulcsát, most csak ismételni tudjuk önmagunkat, ez a bajnokság bizony elég nagy mértékben a tavaly nyári átigazolási piac hajrájában dőlt el, ahol Adriano Galliani a topmenedzser Mino Raiolával karöltve néhány nap alatt csodákra volt képes. Ibrahimovic, Robinho és Boateng szárnyakat adott ennek a Milannak, a csapat novemberre összeérett, s a lendület a bajnokság végéig kitartott.

Thiago Silva az idény egyik, hanem a legjobb teljesítményét nyújtotta posztján Európában, dehát van kitől tanulnia, Alessandro Nestától leshette el a mesterség minden fogását, s ha kérdése van, bármikor felteheti neki az öltözőben.

Massimiliano Allegri a negyedik edző, akinek első nekifutásra sikerült elhódítani a Scudettót a Berlusconi-érában, a Cesena elleni fiaskó után kapott hideget-meleget, de azóta rajta hagyta keze nyomát az együttesen, talán még Silvio Berlusconi sem gondolta volna, hogy ilyen egységes lesz irányítása alatt ez a Milan, amely számos nehezen kezelhető klasszist tudhat soraiban.

2004 óta vártak erre a pillanatra a piros-feketék drukkerei, utoljára az Ancelotti, Kaká és Sevcsenko nevével fémjelzett gárda tudott csúcsra érni a Serie A-ban, akkor is éppen a Roma ellen, egy, a San Siróban aratott 1-0-s győzelemmel. Immár tizennyolc Scudettója van a Milannak, akárcsak az Internek!

Eddig minden szép és jó, de most elérkezett az igazság pillanata. Napnál világosabb, hogy ez a Milan teljesen esélytelen a BL-címre, márpedig az új kitűzött cél, hogy öt év után ismét a Rossonerók uralkodjanak az öreg kontinensen. Ehhez további vérfrissítés szükségeltetik, elsősorban a középpályán. Az olaszok öreguras stílusa különösen akkor volt szemet szúró, amikor a Lennonnal, Van der Vaarttal és Bale-el rohamozó Spurs volt az ellenfél a BL-nyolcaddöntőben, ahol sok párharcot egyszerűen azért nem tudtak megnyerni Gattusóék, mert alacsonyabb sebességi fokozaton játszottak.

A kapusposzton nehéz lenne kritikát megfogalmazni, Abbiatira és Ameliára is rá lehet bízni a ketrecet, bárki is legyen az ellenfél. Taiwo és Mexes érkezése a védelmet is stabilizálhatja, talán csak Abate jelenthet veszélyforrást, jó szezonja volt, de érzésünk szerint egy kicsit túlértékeli képességeit Allegri, amibe még beletörhet a bicskája. Egy évtized után búcsúzott el Pirlo, az ő pótlása tűnik a legkomolyabb feladatnak. Könnyen elképzelhető, nincs is ilyen kaliberű, megszerezhető visszavont irányító a piacon, Hamsík vagy De Rossi elcsábítása lehetetlen küldetésnek tűnik, két nagy reménység, Eriksen és Defour szerződése csak 2012-ben jár le.

El Shaarawy, vagy esetleg Witsel Milánóba hozatala azonban növelheti a variációs lehetőségeket a támadó középpályán, ahol Boateng és Seedorf amúgy is hadrafogható. Cassano sorsa az utóbbi hetek pletykái alapján minimum kétséges.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés