Kezdjük az elején és nézzük meg, kik léceltek le és kik lehetnek a további távozók. A sort nyilván Pirloval indítjuk, de rajta kívül sem Jankulovski, sem Legro szerződését nem hosszabbította meg a vezetőség, így ők biztosan Milánón kívül folytatják karrierjüket. Jó eséllyel kölcsönbe küldjük Didacot, Sokratist, Merkelt, Strassert és Paloschit, mert a mennyiséggel nélkülük sem lesz gond, a minőséget pedig eddig sem ők képviselték. Ezzel a döntéssel is maximálisan egyetértünk, nálunk a kezdő közelébe se férnek, viszont egy kisebb csapatnál végigjátszott szezon után újult erővel térthetnének vissza jövő nyáron. Elöl majdnem minden marad, az egyetlen kérdést Cassano jelenti, aki többször elmondta, hogy a 2012-es EB-n mindenképpen ott akar lenni, amin Prandelli is rajta van, azzal a kikötéssel, hogy egyértelmű kezdőnek kell lennie, ami nem biztos, hogy összejön Milánóban, Allegri be is mondta, hogy nem tud Cassanonak tuti kezdőséget ígérni. Így Fantantonionak el kell döntenie, hogy hisz-e annyira magában, hogy maradjon, vagy úgy dönt, hogy egy erős középcsapatban királykodna inkább. Többek között a jövőre teljes megújulást tervező Fiorentinával hozták össze és felmerült egy Cassano-Montolivo csere lehetősége is, amit innen a szerkesztőségből határozottan üdvözölnénk.

A másik oldalon Galliani sem léhűtött, Mexes és Taiwo ingyen jöttek, lezárta a Genoaval kapcsolatos játékosok ügyét is, így Prince €7M-ért marad véglegesen Milánóban, rajta kívül még az eddig a két klub közös tulajdonában lévő Amelia és a szezont a Genoaban töltő Paloschi teljes játékjoga tartozik a csomagba, ezen kívül a tavaly éppen a piros-kékektől érkező Sokratis fél játékjoga még a transzfer-kombó része. Bonyolultnak tűnik? Nem az, csak kreatív könyvelés olasz módra. Rajtuk kívül még az elmúlt szezont a Twenténél kölcsönben töltő, de ott sem kellő Onyewu tér vissza, de valószínűleg őt tovább is küldjük.

Ezek után lássuk, hogy hogyan néz ki most a 2011/12-es keret, így lassan rátérhetünk arra is, hogy milyen poszton van még szükség új játékosokra, amiből meg tudjuk, hogy milyen pletykákra érdemes figyelni a nyár során.

Kapusok: Abbiati, Amelia, Roma – Megvan a 3 kapus, Abbiati nagyon érezte idén, Amelia cserekapusnak a tökéletesnél is jobb választás, Romaval pedig harmadik számú kapusként vagyunk így, itt változás nem várható. Egyedül Buffonnal kapcsolatban merülhetnek fel kérdések, mivel a szezon során rendszeresen előkerült, hogy elhagyja a Juvét, ráadásul 4 éve már állítólag minden le volt papírozva, hogy nálunk folytassa, de mégsem jött össze az üzlet, vagyis ezt az opciót is inkább a fikció-közeli kategóriába tesszük.

Belső védők: Nesta, Thiago Silva, Mexes, Yepes, Bonera – Ez első ránézésre hibátlan és szerencsére másodszorra és harmadszorra is az. Thiago_Silvát már magasztaltuk, Nesta továbbra is hatalmas tanár, legnagyobb problémát a sérülései jelentenek, Mexes nagyon kemény, arra pedig már nagyon rég volt példa, hogy három világklasszis belső védővel kezdjük a szezont. Mögöttük Yepes és Bonera, a várhatóan 5-10 meccsükkel tökéletes kiegészítőelemként fognak funkcionálni, így itt is rendben vagyunk, belső védő már nem fog érkezni. Azt továbbra is tartom, hogy Sokratist kölcsön fogjuk adni, leginkább a Bundás és a Werder merült fel vele kapcsolatban, de még arra is van lehetőség, hogy a Genoaban küldje a következő évet, ha már a játékjoga felét megszerezték a Boateng-business keretében.

Szélső védők: Abate (j), Taiwo (b), Zambro (j,b), Antonini (j,b), Oddo (j) – Itt is megvagyunk, darabra legalábbis mindenképpen, ráadásul Zambronak és Antoninek köszönhetően nehezen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy csak az egyik oldalra van emberünk extrém esetben Oddo játszhat baloldalon is, már erre is volt példa, ráadásul még Emanuelsont is vissza lehet hozni a középpályáról és Bonera is küldte már mindkét szélső védő posztján. Abatében nagyon bízunk, reméljük nem hiába, Taiwo is ígéretes, cserének pedig Zambro hibátlan, az ő backupjának pedig a saját nevelésű Antonini szintén simán elfér, Oddonak pedig ha minden jól megy, idén sem küld 5 meccsnél többet. Minden bizonnyal ide sem érkezik más, Abatéban a vezetőség is bízik, Taiwot pedig most igazoltuk. Didac szinte minden bizonnyal kölcsönben pallérozódik tovább, a pletykák szerint visszatér az Espanyolhoz.

Középpályások: Gattuso, Flamini; Ambrosini, Van Bommel; Emanuelson; Boateng, Seedorf – itt már egy elég komoly hiányossággal szembesülünk, aminek jobb megértéséhez mellékelünk egy mini-használati utasítást is. Allegri szisztematikusan felépített középpályáján egy viszonylag jól értelmezhető rendszert látunk, ugyanakkor elég sok variációs lehetőséget jelent, hogy belső középpályás erényeket kell csillogtatni, így nem lehetetlen az átjárás a különböző középpályás posztoknál. Az egy vonalban elhelyezkedő három középpályás közül a jobb oldalon rendszerint egy klasszikus védekező középpályás játszik, így ott leginkább Rino és Flamo tűnik fel. Középen is egy ütköző ember küldi, de itt már annak is van jelentősége, hogy valamennyire meg tudja játszani a labdát, ennek megfelelően a poszt két felelőse Massimo Il Capitano Ambrosini és Van Bommel. A két csatár mögött tavaly Prince játszott a legtöbbet és általános megelégedés övezte azt a dinamizmust és agressziót, amit hozzátett a csapat játékához. Rajta kívül még Seedorf tudja mi a dörgés a csatárok mögött és Robinhot és Cassanot is vissza lehet húzni, ha arról van szó. A középpálya bal oldalát nem véletlenül hagytuk a végére, valószínűleg az egész átigazolási szezon legérdekesebb pontja éppen erről a posztról szól. Pirlo távoztával csak Emanuelson maradt ott, ahol a kreativitás és a támadások segítése a legfontosabb feladat, még akkor is, ha szükség esetén Prince, Seedorf, Ambro és Van Bommel is próbálkozhat. Ennek megfeleően ide mindenképpen érkezik valaki, ráadásul minden bizonnyal elég nagy durranás, amit Allegri és Galliani is többször megosztott a nagyérdeművel. Itt már boldog-boldogtalan felmerült, legutóbb például a belga lábtörőgép Witsel, akit inkább az utóbbi kategóriába teszünk. Ami mindenképpen jó támpont, hogy Allegri, Galliani és Berlusconi is elmondta, hogy kit látna legszívesebben a fent említett pozícióban: Allegrinél Hamsik a favorit, Galliani Fabregast hozná, Berlusconi pedig Pastoret komálja. Mindhárom jó húzás lenne, de, hogy kicsit bonyolítsuk a helyzetet, lássuk, kivel mi lehet a probléma. Berlusconi a nápolyi helyhatósági választások előtt pozőrködött a déli városban és megnyugtatta a helyieket, hogy a Milan tiszteletben tartja a klubok ikonjait és nem akarja őket megvenni kilóra, értsd nem vesszük meg Hamsikot, ti pedig szavazzatok a jelöltemre a választáson. Fabregas ugyan hibátlan lenne, de valami irgalmatlan összegbe kerülne, ha mégis el tudnánk csábítani, arról nem is beszélve, hogy az Arsenal nem akarja eladni, de ha mégis így tenne, akkor Cesc jó eséllyel Katalóniát preferálná. Ami némi bizakodásra adhat okot Galliani virtuóz tárgyalási praktikáin kívül, az annyi, hogy Wenger annyira berágott a Barcára, hogy oda nem adná el, akkor pedig már elég limitált maradna a Fab által is vállalható csapatok száma. Pastorevel a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a Palermo játékosa, márpedig a finoman szólva is extravagáns stílusáról ismert Zamparini transzferei nem a józan észt követik, így bármikor kitalálhatja, hogy a rózsaszín irányító valójában jobb, mint Messi, így az ára is €100M. Rajtuk kívül még Bale, Van Der Vaart és az udinei Kwando Asamoah neve merült fel többször. A nyár folyamán minden bizonnyal a bal oldali középpályás kérdésével foglalkozunk majd a legtöbbet, így a nem is oly rövid ízelítő után, térjünk át a csatárokra. Azt pedig már csak apró betűvel, hogy a kölcsönadottak vidám életét a középpályáról jó eséllyel Merkel és Strasser is megtapasztalhatja.

Csatárok: Pato, Ibra, Robinho, Cassano, Inzaghi – ha SuperPippo nem sérül le megint egy teljes szezonra, akkor itt is megfelelünk a mennyiségi és minőségi elvárásoknak is. Az egyetlen csavart az okozhatja, ha Cassano tényleg elmegy, helyette kézenfekvő lenne egy support strikert hozni, de arra ott van Robinho és akár Ibra is küldheti ebben a szerepkörben, így akár egy klasszik befejező csatár is érkezhetne. Itt elöljáróban csak egy nevet dobnánk be, Tevez, aki jó eséllyel otthagyja a Cityt, ultimate klasszis, ami pedig az extrát jelenti nála, hogy még mindig úgy hajt, mint amikor gyerekként Buenos Airesben küzdött a túlélésért. A változatosság kedvéért itt a frissen hazatért Paloschit adjuk kölcsön, ha minden igaz.

Röviden ez a helyzet, a legizgalmasabb kérdést a kit-hozunk-a-középpálya-bal-oldalára jelenti, a nyár folyamán pedig még rendszeresen visszatérünk álmodozni, pletykákat kommentálni és nyomon követni az átigazolási piac Isaurát megszégyenítő szappanoperáját.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés