Na akkor tisztázzunk valamit az elején. Lehet jönni azzal, hogy az Aalesund elérte a célját, gólt lőtt idegenben és csak szűken kapott ki. Ez viszont nem érdekel, egy beszari-időhúzó antifocit mutattak be. Meg mindenhol a melegre panaszkodnak. Na és, más panaszkodhatna arra, hogy náluk meg mindig esik (évi 5-6000mm a part menti szakaszokon). Az van, hogy le letettek focizva a kapusukotok meg nem tud kirúgni. Most pedig jöhetnek az objektív tények.
A már az Ulysses ellen látott klasszikus 4-4-2-vel álltunk fel, ami mégsem volt annyira klasszikus, de erről majd később. Kapuban Ranilovic. Szélsőben Junior és Fülöp, míg középen Grúz és Otten. Eddig kristálytiszta, mint -20˚c-on az absolut. A középpálya tengelyében két ütköző: Béla és Józsi, míg a szélen másfél szélső. Azért csak másfél, mert Andrezinho talán összekötőben a legalkalmasabb. A két klasszikus ék Oláh és Abdi volt. Na ezért nem igaz, hogy a nagykönyvben megírt 4-4-2-t játszottunk.

Abdi ugyanis rendre kilépett a szélre és vissza középre labdákért, míg Oláh csak álldogált elöl (leginkább lesen). A mi norvégunkat a nagyokosok all-roundernek mondanák én maradok a szabadon mozgó támadó kifejezése mellett. Oláhra nem találok címkét, se nem volt center, se nem volt ék, se nem csatár. Rúgott egy szép gólt, de a produkciója többi részét nehéz értékelni. Idegenül mozgott, sokszor rosszul helyezkedve és gyakran értelmetlen megoldásokat választva. Ezek közül a legnagyobb skillje az ellen tizenhatosán saját magának lecsúsztatott labda lefordulós-megkerülős mozgáskoordinációval történő megszerzése. Ezt ha CR, vagy Ibra csinálná még akkor is hetekig políroznák, nem, hogy neki. Ja és Lóri! Kezdj el végre futni.
Alapvetően a szélső játékunkra épült a taktika. Mondjuk ebben semmi meglepő, ha tudjuk, hogy Józsi és Maróti nem az kifejezett Heinz féle karmester. Két szűrővel pedig biztonságos játszani (csak azt nem tudom, hogy mi lesz, ha majd egyszer nagyon ég a ház, mert Rósa és Morales tegnap finoman fogalmazva nem volt meggyőző). Azonban az osztogató hiányán kívül a tömörülő védelem is indokolta a pálya a széthúzását. A norvégok már az első 5 percben nem voltak restek megmutatni, hogy ők ide bizony nem a 3 pontért jöttek. Betömörülés ellen szét kell húzni a pályát, hogy egy hirtelen oldalváltással létszámfölényt lehessen kialakítani. Ezért is volt bántó, hogy a második félidőben többször préri méretű üres területekre beinduló Fülöpöt nem vettük észre (bár van egy, olyan sanda gyanúm, hogy az ehhez a fajta játékhoz szükséges pontos keresztlabdákat csak Otten tud adni).
Az első félidőben sokkal több támadást vittünk a bal oldalon, mint a jobbon. Az elején még Józsi háromszögelt Andrezinhoval és Juniorral, majd egyre inkább Abdi szállt be az egerszegi születésű helyére. Ez azért is következhetett be, mert Junior feljebb húzodott az első 10 perc után, amikor rájött, hogy Solomon nem fog sok labdát kapni. Addig volt is gondja a gólszerző induló gyorsaságával, egyszer kapott is egy megkerülőst, ami után szépen szerelt. Solomon erre lerántotta, majd eljött a meccs legszebb pillanata. Otten olyan elzárást mutatott be a labdakihozatalnál Okoronkownak, ami még egy kosármeccsen is csettintésre ingerelte volna a nézőket. Egyszerűen tanári volt.
Visszatérve a szélekre. Nem Bayernes befele húzó szélsős-összekötős játékot játszunk, hanem sokkal inkább az angolokra jellemző le az alapvonalig, aztán onnan  B-t bét (jajj de magyaros és szép lett ez így). Ezzel az volt a baj, hogy Oláh rendre rossz helyre mozgott, ráadásul nem is magas. A norvégok meg tudjuk miben jók. Igen fejelésben, egy szóval kár volt ívelgetni (és most ne jöjjön senki Jovanovic fejesével, ott egyszerűen aludtak a védők, vagy legalábbis jó drágán vettek jegyet, hogy testközelből élvezzék a meccset).
A második félidőben megváltozott a játék képe. Fülöp innentől kezdve jóval többet mozgott előre, ami azt eredményezte, hogy most már a jobb oldalunk is igen veszélyessé vált. Okosan próbálta széthúzni a pályát és leszedte Parrt. Továbbra is a széleken akartunk előremenni, vagy Otten próbálkozott néha egy-egy mértani indítással.
A fölényünket a jó letámadásnak és az agresszív középpályánknak köszönhettük. A szerelésekben pedig élen járt az itt méltatlanul lehúzott Béla. A cserék közül kettő telített betli volt. Morales hozta a megszokott harcosságát, de szerintem fizikálisan még nem tart ott, ahol a csapat többsége. Rósa megint alibizett, pedig a végén az ő frissessége jól jött volna. Félix jónak tűnt, de Abdi kiválás után elől már kevés volt egyedül. Ez pedig az Achilles-ina lehet még a csapatnak, ugyanis létszámra bőven van támadónk, csak éppen játékrendszerileg nem sikerül eltalálni (vagy mert addigra elfárad, lesérül a társ) a helyes megoldást. Kintre egy Pölöskey-Abdi kettőst javasolnék, mert ez esetben az ívelések sem lesznek értelmetlenek, verekedhetnek a védők Pölövel. A fáradtabb védők ellen pedig Félix igazán beindulhatna, vagy még Oláh perce is eljöhetnek.
A norvégokról annyit, hogy eleinte egy 4-4-2-vel jöttek ki, amit nagyon gyorsan modósítottak 4-4-1-1-re. Aztán a 74. percben 4-5-1-re, majd 4-5-0-ra. Ilyen szintű védekezésnél támadó középpályás nélkül nehéz középen átvinni a labdát, a visszavágón az esetleges kontráknál majd Józsinak is többet kell fellépnie (bár ez utasítás függő, lehet, hogy azt kapja majd parancsba, hogy ne nagyon kísérje a támadásokat, mert az is a szélső védők feladata lesz).

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.